|
MÚLT IDŐK MASINÁI
Dozvald János, Szél Ágnes, Tóth József és Gáti György kiállítása a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban.
Gáti György: HSCS Lokomobil
.
.
A kiállítás Gáti-fotói.
.
Gáti Györgynél is veres az ék alja, a gondviselés véres szögei, mondja a hang belül, pedig valószínűleg egy kapagépről lehet szó. Aztán vörös anya következik vörös gyermekével, és ez nem egy szocialista-realista tablóregény. Hanem még mindig Gáti György.
MASINAMESÉK címmel a Népszabadság írt a tárlatról.
Csider István Zoltán cikke ide kattintva olvasható.
Így látta Sehr Miklós, Vajda János és Zsila Sándor a megnyitót:
(Köszönet a felvételekért!)
.
.
A megnyitón elhangzott:
Tisztelt fotográfiai és mezőgazdasági rajongók,Tisztelt Estók Igazgató úr,
Kedves SzélÁgi, Dozvald János és Tóth Füles és Én.
Különös matériák előtt állunk.
És jómagam is különleges feladat előtt állok.
Jól emlékszem, amikor még nem folyton mezőgazdasági gépeket fényképeztem, akkor az Operaház balett-termében örökítettem meg a légies mozgású táncosokat. Egyszer, még a próba vége előtt el kellett mennem. És muszáj volt elvonulnom a harmonikus mozgású balerinák előtt az én alkatommal...
Nos hasonlóképp érzek én itt és most, amikor a brilliáns teoretikus: Dozvald János, a messzeföldön híres szónok: Tóth József Füles, és a gyönyörű, légies Szél Ágnes társaságában kell beszélnem.
Hát legyen:
Bár Nagy kasza
Elcsépelt téma
mondja az Észkombájn
El van boronálva
Ásó - kapa - nagyharang
Bizony, nemigen gondolunk rá, hogy eme enyhén absztraktív megfogalmazások egytől egyig mezőgazdasági eszközökön alapulnak - a nagyharang kivételével - persze.
Azonban számos masinának, szerszámnak nem adatott meg, hogy más értelmet nyerve vonuljon be a gondolati köztudatba. Olyanokra gondolok, mint
Szárzúzó
Kultivátor
Gödörfúró
Simító
Rögtörő
Mélylazító
Szalmarázó
Tüskésdob
Nos, ezt a hiátust is hivatott betölteni az a néhány alkotás, amelyet nagyszerű kollegáimmal létrehozhattunk és most Önök elé tárunk.
Azt gondolom, hogy ez a quartet mely a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Fotótagozatát reprezentálja itt, különös, minden résztvevő fotográfiai sajátját magában hordozó, ugyanakkor mégis egyéges anyagot készített a folyamatosan formálódó ötlet nyomán.
Szél Ágnes képein női finomsága vegyül az ő architektúrájának szépséges szigorával.
Tóth József - Füles félévszázados, masszív vizuális bázison alapuló kreativitása - mint minden megmutatkozásában -, itt is a folyamatos megújulását mutatja.
Dozvald János képei jól láttatják a dozvaldi mély gondolatiságot, és a kevesek számára megadatott tudatos - szó szerinti - KÉPességet.
Én pedig a magam szerénytelen módján megpróbáltam képekbe rögzített meglátásaimmal hozzájárulni a közös munkához.
A magamfajta fényképész számára egyrészt már maga a feladat is különös vonzerővel bír, hogy ne csupán a KÉP kedvéért fotografáljon bármit is az ember, hanem egy konkrét szférára fókuszálva tegye ugyanezt. Persze a fókuszálás megintcsak a képhez vezet - mint minden.
Első - gödöllői látogatásom igazolta az előzetes elképzeléseimet. Bár csak terepszemlére mentünk, máris megjelent mindnyájunknál az exponáló ujj bősz bizsergése. Tudják, mint a csataló, ha a harci kürt hangját hallja.
És amikor elkészültünk az anyaggal, és Szél Áginál - remek teák kortyolgatása közben megnéztük egymás képeit, nem fért hozzá kétéség: közel férkőzünk a masinák lelkéhez, és ők is a miénkhez.
Különbözőségeink persze a munka során megmutatkoztak.
Dozvald ötlete az volt, hogy legyen minden kép egy-egy rejtvény, amelynek tesztszerűen több címet adhatnánk, és ez lehetőséget adna a nézőknek egy különös játékra.
Tóth Füles tablókba rendezett fotográfiatömbökben gondolkodott. (Persze neki lett igaza - mint mindig...)
Én az alkotásonként, külön keretben történő megjelenítés konzervatív teóriáját eröltettem.
Szél Ági - illatos füstölői közül pedig - szelíd, bölcs mosollyal, megadóan nézte a férfiak heroikus küzdelmét.
Pont mint a Don Giovanniban. Megfigyelték már? Ott is a nők viselik bölcsen a férfiak széles skálán mozgó ténykedéseit... Igaz, ki is vannak szolgáltatva azoknak...
A munkamódszereinkben is jelentkezett eltérés.
Együtt mentünk ki Fülessel Gödöllőre. Én még csak a harmadik beállítással molyoltam, amikor a Mester már össze is csomagolt és megnyugtatott, kicsit elmegy fényképezni, de két óra múlva visszajön értem.
Nos, épp a kilencedik felvételemhez készülődtem, már vissza is ért, és közben kívül-belül végigfényképezte a Gödöllői kastélyt és környékét. Majd sétált egy keveset.
Számomra az emberi leleményesség egyik legpregnánsabb megmutatkozása a GÉP. A mechanika. Hogy a legkezdetlegesebb technológiákkal is mennyi nagyszerű ötlet párosult. Különös dolog - nekünk, a számítógépes korszak előtt szültetetteknek azt is belátnunk, hogy azok a varázslatos mechanikai megoldások, amelyek hajdan szenzációs újításként ejtették ámulatba a célközönséget, mára ugyanolyan elavult régiséggé váltak, mint azok a módozatok, amelyeket annak idején felváltottak. Azonban e csodálatos rúgóknak, üvegcséknek, tolattyúknak, görgőknek a bája múlhatatlan - és nem csupán a szakember, hanem a gyanútlan néző számára is..
Azt gondolom, hogy a fotótechnikai eszközök és a mezgazdasági gépek múltja, fejlődése mutat is némi hasonlóságot. Talán azért is szerencsés, hogy fényképész lettem, és nem traktoros, mert így nem kellett Édesanyámnak megmagyaráznom, hogy miért áll lefekvéskor az ágyam mellett egy hatalmas Hofherr traktor. Pont elég volt eloszlatni az aggodalmát az éjjeliszekrényemen nyugvó Zenit fényképezőgép miatt.
Minden esetre: az elhangzottak alapján fotótörténeti és gazdaságossági szempontból egyaránt sokkal jobb, hogy a fényképezőgépekkel dolgoztuk föl a masinákat, mintha a mezőgazdasági gépek dolgozták volna fel a fényképezőgépeinket.
Mielőtt átadnám Önöket a képek élvezetének elmondanám, hogy a helyszín, a téma és a dátum még egy kötelességgel ruház fel engem.
Nobel Alfréd és Spéter Erzsébet díjalapítói elhivatottsága különös hatással volt rám.
Olyannyira, hogy én is egy díj alapítására szántam el magam.
A díj megkreálásánál egyrészt igyekeztem megfelelni a hely agrokulturális jellegének, másrészt
a névadásnál figyelembe vettem a magyar fotográfia egyik leghírnevesebb alakját.
Így jött létre a díj, amely egyszeri és megismételhetetlen, csakúgy, mint annak díjazottja.
Szeretettel nyújtom át tehát a KAPA díjat a hetvenedik születésnapját három napja ünneplő Tóth József - Fülesnek. Isten éltessen!
Megköszönöm a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének a bizalmat, az NKA-nak és a Hungartnak a nélkülözhetetlen támogatást a Múzeumnak a gyönyörű helyszínt, Gödöllőnek és Keszthelynek az ihlető masinákat, a kollegáknak a remek közös munkálkodást, Önöknek pedig a megtisztelő figyelmet.
Gáti György
 |
|
|
