Gáti Fotó - POSITIVE

P O S I T I V E

Faur Zsófi Galéria, Budapest, 2022. november 3 - 24.

Csaknem ötven évet felölelő pályafutása során kiemelkedő fotográfiai, kurátori, lemezborító-készítési és zenei teljesítményeket ért el, így nem túlzás Gáti Györgyöt összművészként emlegetni. Legújabb önálló kiállítása kapcsán azonban a filozófus és krónikás szavak is joggal ötlenek észbe a budapesti és szentendrei művész jellemzésére. A Faur Zsófi Galériában bemutatott, két évtized fotóiból merítő válogatás a kiállítótér több szintjét tölti meg 23 képpel és 4 videó-munkával. Fő motívuma az alkotó lencséjén át megelevenedő, szürke hétköznapokban talált valóság komplex narratívája, amely elbizonytalanítja a befogadót az ismerős és ismeretlen, reális és irreális különbségeit illetően. A tárlat címadása is ezért lényeges, hisz a pozitív művészi látásmód fontosságára utal, olyan időszakokban amikor a mikró- és makrókörnyezet negatív irányba mozdul el. Ezentúl Gátit a pozitív és negatív behatások összetartozása és taszító ereje foglalkoztatja, amelyek kölcsönösségben, elválaszthatatlanul léteznek mindennapjainkban. Az, aki várta már az orvosi leletét aggódva, érteni fogja, milyen lehet az a bizonyos pozitív, ami valójában nagyon is negatív.” – mondja az alkotó.
Gáti munkametódusának mindig ismérve volt az intuitivitás és türelem, amely az ember és az őt körülvevő világ kapcsolatrendszerének feltárásához szükséges. A kiállításon szereplő, első látásra spontánnak tűnő képei tanúsítják hogyan kutatta és vizsgálta a várost, pontosabban városokat – Jyväskylä-től kezdve Párizson át Montego Bay-ig, – hogy tudatosan örökítsen meg emblematikus mindennapi történéseket és atmoszférákat. A képein megbúvó emberi figurák, az izgalmas formák és különös textúrák mélyebb filozófiai-szociológiai értelmű asszociációkat generálnak. Bár különböző helyeken és időkben készültek a képek, a kiállításrendezés szempontjainak köszönhetően kapcsolatba kerülnek egymással, és merőben új jelentésekkel ruházódnak föl. Így a mai világ abszurditásai és problematikái is elénk tárulnak az egyszerűnek látszó témaválasztás és a minimalista vizuális eszköztár színfalai mögött.
A tárlat meghatározó, antropomorf figurákat hanyagoló ciklusában az ember az általa módosított környezet jelölőin keresztül elevenedik meg. Ugyanakkor az építészeti és tájképi panorámák és csendéletek lehetőséget biztosítanak a művész absztrakcióba hajló technikai kísérletezésének, szemünknek szokatlan kivágások, mélységélesség és perspektíva formájában. Gáti egy dichotómiáktól hemzsegő világot tár elénk - ember és nyoma, akart és akaratlan, tudatos és ösztönös – melyet maga körül talál, de egyszerre teremt is. Vizuális látleletének összetartó ereje pont ez a teremtői-alkotói attitűd, amely témákat és hangulatokat áthidalva egy bizakodó szemléletet sugároz. Bár amíg Gáti átható pozitivitása a művészi folyamatra és annak produktumaira kihat, a befogadón áll, hogy ő mit reagál rá és visz haza belőle.

Szurop Szonja Hanna

---------------------------------

Over the course of nearly fifty years, György Gáti has achieved remarkable accomplishments as a photographer, curator, record cover photographer, and musician, making it no exaggeration to refer to him as a polymath. However, in connection with his latest solo exhibition, the words philosopher and chronicler also come to mind when describing the artist from Budapest and Szentendre. The selection showcased at the Faur Zsófi Gallery spans two decades of photography and fills multiple levels of the exhibition space with 23 photographs and 4 video works. Its central theme is the complex narrative of reality found in the grayness of everyday life as seen through the artist’s lens, challenging viewers to question the boundaries between the familiar and unfamiliar, the real and surreal.

The exhibition’s title plays a crucial role in this context, alluding to the importance of a positive artistic perspective, particularly in times when both micro- and macro-environments are shifting in negative directions. Gáti is increasingly preoccupied with the interplay of positive and negative forces—how they coexist and repel one another, inseparably embedded in our daily lives. "Anyone who has ever anxiously awaited their medical results will understand what it means to have something ‘positive’ that is, in fact, profoundly negative," explains the artist.

Intuition and patience have always been hallmarks of Gáti’s creative process, essential for exploring the interconnectedness of humanity and the world it inhabits. The seemingly spontaneous images displayed at the exhibition reveal how he has explored cities—from Jyväskylä to Paris and Montego Bay—with deliberate intent, capturing emblematic everyday moments and atmospheres. The human figures, intriguing forms, and peculiar textures within his photographs evoke deeper philosophical and sociological associations. Despite being created in different places and times, the curatorial approach establishes connections between the works, imbuing them with entirely new meanings. In this way, the absurdities and dilemmas of contemporary life are unveiled beneath the surface of seemingly simple subject matter and minimalist visual techniques.

In the exhibition’s defining series, where anthropomorphic figures are conspicuously absent, humanity emerges through the traces it leaves on its altered surroundings. At the same time, architectural and landscape panoramas, as well as still-life compositions, provide a platform for the artist's technical experimentation, leaning towards abstraction through unconventional framing, depth of field, and perspective. Gáti presents us with a world teeming with dichotomies—man and his traces, intentional and unintentional, conscious and instinctive—a world he both discovers and creates. The cohesive force of his visual observations lies in this creative attitude, which bridges themes and moods to convey a hopeful outlook. Yet, while Gáti’s profound positivity influences both his artistic process and its outcomes, it is ultimately up to the viewer to determine their own response and what they take away from it.

Szonja Hanna Szurop

----------------------------------------

KÉPEK

A glóbusz / The Globe
100x150cm archív pigment print – alumínium lemezen
Trstené / Nádasd, 2011

Woman from Tokyo
100x150cm archív pigment print – alumínium lemezen
Dubrovnik, 2013

Sárga csónaktakaró és futó / Yellow Boat Cover and Runner
80x120 cm, archív pigment print – alumínium lemezen
Trapani, 2013

Andráskereszt és szivárvány / St. Andrew’s Cross and Rainbow
80x120 cm, archív pigment print – alumínium lemezen
Hódmezővásárhely, 2018

Szicíliai vörös / Sicilian Red
80x120 cm, archív pigment print – alumínium lemezen
Trapani, 2019

Szerelem Pulában / Love in Pula
130x200 cm. archív pigment print – festővásznon
Pula, 2015

Gól / Goal
66x100 cm archív pigment print – alumínium lemezen
Kétbodony, 2012

Tengerparti edzés / Beach Training
30x45cm archív pigment print
Jacksonville Beaches, 2012

Jelenet egy házasságból / Scene from a Marriage
30x45cm archív pigment print
Salzburg, 2005

Taxisofőrök – Bécs / Cab Drivers – Vienna
30x45cm archív pigment print
Bécs / Wien, 2007

Minimalista pillanatfelvétel / Minimalst Snapshot
30x45cm archív pigment print
Burano, 2018

Három Királyok és a fehér bicikli / Three Magi and the White Bicycle
52x35 cm archív pigment print
Párizs, 2003

Nemzetközi pénzügyi válság / Global Financial Crisis
35x52cm archív pigment print
Valencia, 2012

Csillagkapu / Stargate
35x52cm archív pigment print
Aventura, Florida, 2013

Utcaseprő a parton / Dustman on the Beach
35x52cm archív pigment print
Montego Bay, Jamaica, 2013

Fekete macska – a Balti Flotta bázisán / Black Cat at the Base of Baltic Fleet
30x45 cm archív pigment print
Kronstadt, 2014

Piros cipők a Defense-nál / Red shoes at La Defense
50x32 cm archív pigment print
Párizs, 2009

Madárárny és ablak / Bird Shadow and Window
30x45 cm archív pigment print
Trapani, 2019

ONE
30x45 cm archív pigment print
Imst, 2012

BUS
52x79 cm archív pigment print
Tours, 2009

BOTOXIA
(A három kéz / The Three Hands)
66x100 cm archív pigment print – alumínium lemezen
Jyväskylä, 2006

Xmas
(A RH-Positive)
66x100 cm archív pigment print – alumínium lemezen
Budapest, 2022

Két hajóablak, fekete és zöld / Two Ship Windows, Black and Green
35x52 cm archív pigment print
Oslo, 2007

FOTÓANIMÁCIÓK (screenshots)

Emlékpont / Remembrance Point

Öt koncentrikus / Five Concentrics

Piedesztál / Pedestal

Víz / Water

Világító óriások / Lighting Giants

Nagy Barbara képzőművész megnyitóbeszéde

POSITIVE – GÁTI GYÖRGY KÉPEIHEZ

A Világ-Kép, írja Marin Heidegger 1937-ben, nem a világ képe, hanem a világ, képként megragadva. Ezt a megragadás (Begriff) fogalmat szó szerint kell venni, tulajdonképp egy hozzányúlás a valóságnak a kép médiumára és képként végbemenő átsajátítására. Akármit is mutat a világkép, minden esetben mérhető világot mutat annak minden rettenetével és szépségével, pozitívumával vagy negatívumával együtt.
A világra irányuló nyugati pillantás kulturálisan kódolt. Ennek azonban nincsen tudatában. Objektivitása látszat, ami létnek adja ki magát.
A térbeli nézőpont mindig viszonyulás kérdése. A szubjektum és a külvilág viszonyáé. A perspektíva térbeli valóság leképzése matematikai rendszerek alapján. Ahogy változik a világról való elképzelésünk, úgy változnak a geometriai elméletek is. A tér tehát egy történeti fejlemény. A görögök kozmikus terétől eljutunk egy antropocentrikus térhez a reneszánszban, majd a tér feldarabolódik és többnézetűvé válik a XIX. századra. A középpontos perspektíva feltalálása olyan folyamatot indított el, amely az analóg és a digitális képalkotó eljárások fejlődése, a fotográfia, a film, a videó és a számítógép nyomán mind dinamikusabbá válik, de nem veszítheti el a világ értelmezéséhez való viszonyát. Multiperspektivikus lesz, de az egyén saját szubjektumán átszűrt.
Esterházy Péter ezt írja: A szavak csodálatos életéből című írásában: „Tekintsük A halmazt. Ez legyen a prímszámok halmaza. Egy pozitív egész számot prímszámnak nevezünk, ha 1-en és önmagán kívül, más egész számmal nem osztható. Az 1-et nem tekintjük annak (noha!), de ilyen a 2, 3, 5, 7 és így tovább. B halmaz legyen a valaha élt magyar írók ( képzőművészek) halmaza, tehát, ha valaki magyar író (képzőművész) akkor benne van, és ha benne van (most az mindegy hogy nyakig vagy bokáig) az magyar író (képzőművész) Írónak (képzőművésznek) azt nevezzük...hát lényegében amit prímnek, hogy az egyen és önmagán kívül ne legyen más osztója. (lásd még a mindenséggel mérd magad!)
Itt jutunk el Gáti György világhoz való pozitív, vagy épp negatív viszonyához. A pozitív szó a latin positivus, „elhelyezett, letevő, lerakó” szóból ered. De mit is rak le ezekben a képekben Gáti György? A pozitiv szó többjelentését. A világ soknézőpontúságát.
A fotográfiában minden olyan eljárás pozitív, melynek segítségével a negatív eljárások a valósággal ellentétes tónusrendű képétől pozitív, vagyis a valóságosnak megfelelő kép készíthető.
Heideggerhez visszatérve a művészet értelme, hogy a képen és a képi médiumon végzett (végtelen) munka révén egy váratlan incidens pillanatára szabaddá tegye hozzáférésünket a világhoz és egyáltalán a valósághoz, amelyet a „világkép” elzár.
Ez a technikai diszpozitív, az, amit Heidegger a technika nem technikai lényegének, állványnak (Ge-Stell) nevez. Gáti György pozitív állványzataiban ellentéteket és „véletlen” egybeeséseket látunk. Ezen keresztül láthatóvá válik a világ egy szelete.
Vegyük például az Andráskereszt és szivárvány című képet. Az Andráskereszt a nevét Szt. András apostolról kapta, akit Pathrasban egy ilyen formájú keresztre feszítettek fel. Korán keresztény vallási jelkép lett ez a forma. A görög X (khí) betű Krisztus nevének rövidítése volt. Vasúti átjárók és építészeti, merevítésre szolgáló eszközt is így nevezzük. Ezen a képen mindkettő jelen van. A síneket jelző Andráskereszt és a szivárványban megjelenő szakralitás. (A Bibliában az első szivárványt Isten az Özönvíz után festette az égre, így jelezve Noénak, hogy soha többé nem bocsájt ekkora pusztulást az emberiségre.) Itt ezen a képen egyszerre van jelen a figyelmeztetés és a remény, a szakrális és a profán, a természetes és a mesterséges létezések.
Van, hogy már szinte absztrakttá válik a kép, ott, ahol a különböző felületek és a színek játékára terelődik a hangsúly. Mégis benne van az emberi jelenlét, a civilizáció, még ha ironikusan is (BUS című kép vagy épp a ONE című).
A pozitív szó mindenre nyitó jelentése az összes képet meghatározza. Például a Taxisofőrök – Bécs című képen, ahol férfiak kártyáznak (démoni) miközben az autóban ott lóg a rózsafűzér keresztje.
Vannak olyan képek, melyek emberi élethelyzeteket ábrázolnak, sok ilyen ironikusan (pl. a Jelenet egy házasságból című kép), máshol romantikusan a szó eredeti értelmében (római, klasszikus, ábrándos értelmében. Ilyen a Szerelem Pulában című kép. Ilyenkor a képben lévő történet válik erőteljesebbé. Itt a lírai elbeszélő helyét veszi át a kép rögzítője. Az elbeszélés-folyam a nézőben tovább folytatódik. És olyan, mintha egy Örkény egypercesbe kerültünk volna bele: tömör, kifejező, ironikus és mindent elmond az általa bemutatott világról. Sűrített képi mondanivaló.
Amikor nem szerepel emberi figura a képen akkor az elbeszélés-verssé válik, egy sűrűbb metaforájává a létnek. (Ablak és madárárnyék című kép), vagy a vércseppes kötszerekből összeállt Xmas (Rh Positive) című képnél, ahol Pilinszky Négysorosa jut az ember eszébe („ Alvó szegek a jéghideg homokban./Plakátmagányban ázó éjjelek./Égve hagytad a folyóson a villanyt./ Ma ontják véremet.” )
A videóműveknél a felületek pedig hol szimfóniává, hol pedig esetenként wagneri operává válnak. A felületek ritmusa zenévé lesz.
„A szem lát, a lélek felfog.” Így írják le általában a mozi történetét. De ez igaz a fotográfiára is. Látunk egy képet (ami pozitív, tehát a látványnak megfelelő) és azt átszűrjük, átengedjük egy fényérzékeny anyagon (lélek), így összeáll a fény-kép, a világról, a mi fényérzékeny lemezeink által felfogott kép, a mi világképünk. Gáti Györgynél van, hogy a lírai, van, hogy elbeszélő és van, hogy zenei lényegük a fontos, de létünk és benne a világ tükröződésének pillanatai mégis újra és újra rögzítésre kerülnek....

A kiállítást ezennel megnyitom!

----------------------------------------

Opening Speech by Art Historian Barbara Nagy
POSITIVE – ON GYÖRGY GÁTI’S WORKS

"The World-Image," writes Martin Heidegger in 1937, "is not an image of the world but the world grasped as an image." This concept of grasping (Begriff) should be understood literally, as an act of reaching out, appropriating reality into the medium of the image and as an image. Whatever the world-image shows, it invariably presents a measurable world, along with all its terrors and beauties, positives and negatives alike.

The Western gaze directed at the world is culturally coded yet unaware of this fact. Its objectivity is an illusion masquerading as being.

A spatial perspective is always a matter of relation — the relationship between the subject and the external world. Perspective is a spatial representation of reality based on mathematical systems. As our conception of the world evolves, so too do geometrical theories. Space, therefore, is a historical development. From the cosmic space of the Greeks, we arrive at the anthropocentric space of the Renaissance, and by the 19th century, space fragments into multiple viewpoints. The invention of linear perspective initiated a process that has grown increasingly dynamic through the evolution of analog and digital imaging techniques, photography, film, video, and computer technologies. Yet, it cannot sever its relationship with the interpretation of the world. Multiperspectival, yes, but always filtered through the individual's subjective lens.

Esterházy Péter writes in his work On the Wonderful Life of Words:
"Let us consider Set A. This is the set of prime numbers. A positive integer is called a prime number if it cannot be divided evenly by any whole number other than 1 and itself. We do not consider 1 to be prime (though!), but examples include 2, 3, 5, 7, and so on. Let Set B be the set of all Hungarian writers (or visual artists) who have ever lived. If someone is a Hungarian writer (or visual artist), they are in this set. And if they are in the set (whether neck-deep or ankle-deep is irrelevant here), they are Hungarian writers (or visual artists). A writer (or visual artist) is essentially what a prime number is — indivisible by anything other than 1 and itself. (See also: 'Measure yourself against the universe!')

This brings us to György Gáti’s positive or negative relationship with the world. The word "positive" derives from the Latin positivus, meaning "placed, set down, or deposited." But what exactly does György Gáti "set down" in these images? The multiple meanings of the word "positive." The multi-perspectival nature of the world.

In photography, any process that transforms a negative, tone-reversed image into a positive, reality-matching one is considered positive. Returning to Heidegger, the essence of art lies in its (endless) work on the image and the medium of the image, granting us access — albeit momentarily and unexpectedly — to the world and reality itself, which the "world-image" otherwise conceals.

This technical dispositive is what Heidegger refers to as the non-technical essence of technology, the "standing-reserve" (Ge-Stell). In György Gáti’s positive frameworks, we see contrasts and "accidental" coincidences. Through these, a fragment of the world becomes visible.

Take, for instance, the work Cross of St. Andrew and Rainbow. The Cross of St. Andrew derives its name from St. Andrew the Apostle, who was crucified on a cross of this shape in Patras. This form became an early Christian symbol. The Greek letter X (chi) was also a shorthand for Christ’s name. Today, the term refers to railway crossings and architectural bracing tools. In this image, both meanings are present: the Cross of St. Andrew marking railway tracks and the sacrality symbolized by the rainbow. (In the Bible, the first rainbow was painted in the sky by God after the Flood to assure Noah that such destruction would never be unleashed upon humanity again.) This image contains warning and hope, sacred and profane, natural and artificial existence simultaneously.

Some of Gáti’s images verge on abstraction, emphasizing the interplay of surfaces and colors. Yet, human presence, civilization, and even irony remain embedded in them (e.g., the works BUS or ONE). The all-encompassing openness of the word "positive" defines all these works. For instance, in the photograph Taxi Drivers – Vienna, men are shown playing cards (a demonic act), while a rosary with a cross hangs in the car.

Other works depict human situations, often with irony (e.g., Scene from a Marriage), while others are romantic in the classical, dreamlike sense (Love in Pula). In these cases, the narrative within the image takes center stage. The lyrical narrator’s role shifts to that of the image recorder, and the storytelling continues in the viewer’s mind. It feels like stepping into a one-minute story by Örkény: concise, expressive, ironic, and wholly revealing of the world it depicts. Compressed visual storytelling.

When human figures are absent, the narrative becomes poetic, a denser metaphor of existence (Window and Bird Shadow). In Xmas (Rh Positive), composed of blood-stained bandages, one is reminded of Pilinszky’s Four Lines:
"Sleeping nails in the ice-cold sand,
Night soaked in billboard loneliness.
You left the hallway light on.
Today, they’ll spill my blood."

In Gáti’s video works, surfaces sometimes transform into symphonies or, on occasion, Wagnerian operas. The rhythms of these surfaces become music.

"The eye sees, the soul perceives." This phrase is often used to describe the history of cinema but is equally true for photography. We see an image (positive, mirroring reality), process it through a photosensitive material (the soul), and thus form a photograph: a captured reflection of the world, a world-image perceived through our sensitive plates. In György Gáti’s work, whether lyrical, narrative, or musical in nature, moments of our existence and the world’s reflection are again and again recorded...

I now declare the exhibition open!

--------------------------------------

P. Szabó Dénes / NÉPSZAVA /
Szürke égbolton a szivárványt

TÁRLAT Az életet – legyen bármilyen borús – lehet pozitívan is szemlélni. Ezt sugallja Gáti György fotográfus legújabb kiállítása.

Idén annyi tragédia ér minket, hogy a háború, a pandémia, a válság és az emelkedő árak még a művészetekre is kihatnak. Sok is a depresszív alkotás, így a kiállítások gyakran nem okoznak fellélegzést – mondta lapunknak Gáti György fotográfus, akinek legújabb, Positive című kiállítása egy derűsebb szemléletet próbál felmutatni.
A Faur Zsófi Galériában látható fotók tehát ezt az attitűdöt erősítik, a fő teremben függő képek például a természeti vagy az épített környezet szépségére hívják fel a figyelmet. Akár a tárlat kulcsműve is lehetne az a Hódmezővásárhely határában készült fotó, melyen egy vasúti átjáró táblát látunk, mögötte a szürke, borús eget, melyen már megjelenik egy szivárvány, míg az útjel tövében virágok nyílnak. Meglátni a szépet, és a közelgő jót – mintha ezt sugallná nekünk a művész, aki a szicíliai Trapani városában készült képén szintén hasonlóan fogalmaz. Ezen egy hölgy teregeti piros színű ruháját, miközben a felhőtlen, kék égbolt szótlanul, de erőteljesen „beszél” a szabadság érzetéről. Ugyancsak a szabadságról tudósít A glóbusz című kép, melyen a kicsattanó színű, zöld mezőn tehenek legelnek, vagy a Szerelem Pulában című fotó, melyen a horvát város amfiteátruma előtt egy szerelmespár éli meg intim pillanatát.
Egy másik teremben a hétköznapok világa elevenedik meg: a képeken nagyvárosok terei, utcái jelennek meg, de korántsem idegenül, hisz a bennük feltűnő emberek élettel töltik meg azokat. Egy salzburgi tetőn álló japán házaspár, egy taxiban kártyázó két férfi és a párizsi utcán egy fehér kerékpár mellett elhaladó alakok a városok bohém, játékos, filmbe vagy regénybe illő oldalát mutatják meg. Akárcsak az az óceánjáró hajón készült fotó, melyen jacuzziban pihentetik magukat a vendégek, miközben egy autótelepre vetik pillantásukat.
A galéria emeletén a képekről már „eltűnnek” az emberek, a látvány pusztán az épített környezetre esik. A Kronstadt városában készült fotón is csak a Balti Flotta dokkjának málló falát látjuk, melyen egy fekete macska halad végig, míg egy másikon a busz sáv piktogramját, mely a mindennapos használat miatt már részben megolvadt. Ezeken a képeken nem vagy szinte alig történik valami, a rajtuk szereplő felületek, anyagok mégis esztétikai élményt nyújtanak számunkra.
A tárlat utolsó szekciója már a realitástól is elbúcsúzik: az alagsorban látható videók a valós környezetben rögzített felvételeket alakítják át szürreális látvánnyá. Így bár a Piedesztál című munkán egy csúszásgátló fémlap barázdáit látjuk egymásra vetítve, azok élénk színű gomolygásként hatnak, míg a pulai kikötő daruiról készült Világító óriások című videó egy álomszerű vízióként. A színek és formák játéka a befogadót a szabad asszociációk világába vonja, melyben csakis rajta áll, hogyan értelmezi a látottakat, és hogy meglátja-e a formákban a szépet.

----------------------------------------

........................