Gáti Fotó - POSITIVE

P O S I T I V E

Faur Zsófi Galéria, Budapest, 2022. november 3 - 24.

Csaknem ötven évet felölelő pályafutása során kiemelkedő fotográfiai, kurátori, lemezborító-készítési és zenei teljesítményeket ért el, így nem túlzás Gáti Györgyöt összművészként emlegetni. Legújabb önálló kiállítása kapcsán azonban a filozófus és krónikás szavak is joggal ötlenek észbe a budapesti és szentendrei művész jellemzésére. A Faur Zsófi Galériában bemutatott, két évtized fotóiból merítő válogatás a kiállítótér több szintjét tölti meg 23 képpel és 4 videó-munkával. Fő motívuma az alkotó lencséjén át megelevenedő, szürke hétköznapokban talált valóság komplex narratívája, amely elbizonytalanítja a befogadót az ismerős és ismeretlen, reális és irreális különbségeit illetően. A tárlat címadása is ezért lényeges, hisz a pozitív művészi látásmód fontosságára utal, olyan időszakokban amikor a mikró- és makrókörnyezet negatív irányba mozdul el. Ezentúl Gátit a pozitív és negatív behatások összetartozása és taszító ereje foglalkoztatja, amelyek kölcsönösségben, elválaszthatatlanul léteznek mindennapjainkban. Az, aki várta már az orvosi leletét aggódva, érteni fogja, milyen lehet az a bizonyos pozitív, ami valójában nagyon is negatív.” – mondja az alkotó.
Gáti munkametódusának mindig ismérve volt az intuitivitás és türelem, amely az ember és az őt körülvevő világ kapcsolatrendszerének feltárásához szükséges. A kiállításon szereplő, első látásra spontánnak tűnő képei tanúsítják hogyan kutatta és vizsgálta a várost, pontosabban városokat – Jyväskylä-től kezdve Párizson át Montego Bay-ig, – hogy tudatosan örökítsen meg emblematikus mindennapi történéseket és atmoszférákat. A képein megbúvó emberi figurák, az izgalmas formák és különös textúrák mélyebb filozófiai-szociológiai értelmű asszociációkat generálnak. Bár különböző helyeken és időkben készültek a képek, a kiállításrendezés szempontjainak köszönhetően kapcsolatba kerülnek egymással, és merőben új jelentésekkel ruházódnak föl. Így a mai világ abszurditásai és problematikái is elénk tárulnak az egyszerűnek látszó témaválasztás és a minimalista vizuális eszköztár színfalai mögött.
A tárlat meghatározó, antropomorf figurákat hanyagoló ciklusában az ember az általa módosított környezet jelölőin keresztül elevenedik meg. Ugyanakkor az építészeti és tájképi panorámák és csendéletek lehetőséget biztosítanak a művész absztrakcióba hajló technikai kísérletezésének, szemünknek szokatlan kivágások, mélységélesség és perspektíva formájában. Gáti egy dichotómiáktól hemzsegő világot tár elénk - ember és nyoma, akart és akaratlan, tudatos és ösztönös – melyet maga körül talál, de egyszerre teremt is. Vizuális látleletének összetartó ereje pont ez a teremtői-alkotói attitűd, amely témákat és hangulatokat áthidalva egy bizakodó szemléletet sugároz. Bár amíg Gáti átható pozitivitása a művészi folyamatra és annak produktumaira kihat, a befogadón áll, hogy ő mit reagál rá és visz haza belőle.

Szurop Szonja Hanna

KÉPEK

A glóbusz / The Globe
100x150cm archív pigment print – alumínium lemezen
Trstené / Nádasd, 2011

Woman from Tokyo
100x150cm archív pigment print – alumínium lemezen
Dubrovnik, 2013

Sárga csónaktakaró és futó / Yellow Boat Cover and Runner
80x120 cm, archív pigment print – alumínium lemezen
Trapani, 2013

Andráskereszt és szivárvány / St. Andrew’s Cross and Rainbow
80x120 cm, archív pigment print – alumínium lemezen
Hódmezővásárhely, 2018

Szicíliai vörös / Sicilian Red
80x120 cm, archív pigment print – alumínium lemezen
Trapani, 2019

Szerelem Pulában / Love in Pula
130x200 cm. archív pigment print – festővásznon
Pula, 2015

Gól / Goal
66x100 cm archív pigment print – alumínium lemezen
Kétbodony, 2012

Tengerparti edzés / Beach Training
30x45cm archív pigment print
Jacksonville Beaches, 2012

Jelenet egy házasságból / Scene from a Marriage
30x45cm archív pigment print
Salzburg, 2005

Taxisofőrök – Bécs / Cab Drivers – Vienna
30x45cm archív pigment print
Bécs / Wien, 2007

Minimalista pillanatfelvétel / Minimalst Snapshot
30x45cm archív pigment print
Burano, 2018

Három Királyok és a fehér bicikli / Three Magi and the White Bicycle
52x35 cm archív pigment print
Párizs, 2003

Nemzetközi pénzügyi válság / Global Financial Crisis
35x52cm archív pigment print
Valencia, 2012

Csillagkapu / Stargate
35x52cm archív pigment print
Aventura, Florida, 2013

Utcaseprő a parton / Dustman on the Beach
35x52cm archív pigment print
Montego Bay, Jamaica, 2013

Fekete macska – a Balti Flotta bázisán / Black Cat at the Base of Baltic Fleet
30x45 cm archív pigment print
Kronstadt, 2014

Piros cipők a Defense-nál / Red shoes at La Defense
50x32 cm archív pigment print
Párizs, 2009

Madárárny és ablak / Bird Shadow and Window
30x45 cm archív pigment print
Trapani, 2019

ONE
30x45 cm archív pigment print
Imst, 2012

BUS
52x79 cm archív pigment print
Tours, 2009

BOTOXIA
(A három kéz / The Three Hands)
66x100 cm archív pigment print – alumínium lemezen
Jyväskylä, 2006

Xmas
(A RH-Positive)
66x100 cm archív pigment print – alumínium lemezen
Budapest, 2022

Két hajóablak, fekete és zöld / Two Ship Windows, Black and Green
35x52 cm archív pigment print
Oslo, 2007

FOTÓANIMÁCIÓK (screenshots)

Emlékpont / Remembrance Point

Öt koncentrikus / Five Concentrics

Piedesztál / Pedestal

Víz / Water

Világító óriások / Lighting Giants

Nagy Barbara képzőművész megnyitóbeszéde

POSITIVE – GÁTI GYÖRGY KÉPEIHEZ

A Világ-Kép, írja Marin Heidegger 1937-ben, nem a világ képe, hanem a világ, képként megragadva. Ezt a megragadás (Begriff) fogalmat szó szerint kell venni, tulajdonképp egy hozzányúlás a valóságnak a kép médiumára és képként végbemenő átsajátítására. Akármit is mutat a világkép, minden esetben mérhető világot mutat annak minden rettenetével és szépségével, pozitívumával vagy negatívumával együtt.
A világra irányuló nyugati pillantás kulturálisan kódolt. Ennek azonban nincsen tudatában. Objektivitása látszat, ami létnek adja ki magát.
A térbeli nézőpont mindig viszonyulás kérdése. A szubjektum és a külvilág viszonyáé. A perspektíva térbeli valóság leképzése matematikai rendszerek alapján. Ahogy változik a világról való elképzelésünk, úgy változnak a geometriai elméletek is. A tér tehát egy történeti fejlemény. A görögök kozmikus terétől eljutunk egy antropocentrikus térhez a reneszánszban, majd a tér feldarabolódik és többnézetűvé válik a XIX. századra. A középpontos perspektíva feltalálása olyan folyamatot indított el, amely az analóg és a digitális képalkotó eljárások fejlődése, a fotográfia, a film, a videó és a számítógép nyomán mind dinamikusabbá válik, de nem veszítheti el a világ értelmezéséhez való viszonyát. Multiperspektivikus lesz, de az egyén saját szubjektumán átszűrt.
Esterházy Péter ezt írja: A szavak csodálatos életéből című írásában: „Tekintsük A halmazt. Ez legyen a prímszámok halmaza. Egy pozitív egész számot prímszámnak nevezünk, ha 1-en és önmagán kívül, más egész számmal nem osztható. Az 1-et nem tekintjük annak (noha!), de ilyen a 2, 3, 5, 7 és így tovább. B halmaz legyen a valaha élt magyar írók ( képzőművészek) halmaza, tehát, ha valaki magyar író (képzőművész) akkor benne van, és ha benne van (most az mindegy hogy nyakig vagy bokáig) az magyar író (képzőművész) Írónak (képzőművésznek) azt nevezzük...hát lényegében amit prímnek, hogy az egyen és önmagán kívül ne legyen más osztója. (lásd még a mindenséggel mérd magad!)
Itt jutunk el Gáti György világhoz való pozitív, vagy épp negatív viszonyához. A pozitív szó a latin positivus, „elhelyezett, letevő, lerakó” szóból ered. De mit is rak le ezekben a képekben Gáti György? A pozitiv szó többjelentését. A világ soknézőpontúságát.
A fotográfiában minden olyan eljárás pozitív, melynek segítségével a negatív eljárások a valósággal ellentétes tónusrendű képétől pozitív, vagyis a valóságosnak megfelelő kép készíthető.
Heideggerhez visszatérve a művészet értelme, hogy a képen és a képi médiumon végzett (végtelen) munka révén egy váratlan incidens pillanatára szabaddá tegye hozzáférésünket a világhoz és egyáltalán a valósághoz, amelyet a „világkép” elzár.
Ez a technikai diszpozitív, az, amit Heidegger a technika nem technikai lényegének, állványnak (Ge-Stell) nevez. Gáti György pozitív állványzataiban ellentéteket és „véletlen” egybeeséseket látunk. Ezen keresztül láthatóvá válik a világ egy szelete.
Vegyük például az Andráskereszt és szivárvány című képet. Az Andráskereszt a nevét Szt. András apostolról kapta, akit Pathrasban egy ilyen formájú keresztre feszítettek fel. Korán keresztény vallási jelkép lett ez a forma. A görög X (khí) betű Krisztus nevének rövidítése volt. Vasúti átjárók és építészeti, merevítésre szolgáló eszközt is így nevezzük. Ezen a képen mindkettő jelen van. A síneket jelző Andráskereszt és a szivárványban megjelenő szakralitás. (A Bibliában az első szivárványt Isten az Özönvíz után festette az égre, így jelezve Noénak, hogy soha többé nem bocsájt ekkora pusztulást az emberiségre.) Itt ezen a képen egyszerre van jelen a figyelmeztetés és a remény, a szakrális és a profán, a természetes és a mesterséges létezések.
Van, hogy már szinte absztrakttá válik a kép, ott, ahol a különböző felületek és a színek játékára terelődik a hangsúly. Mégis benne van az emberi jelenlét, a civilizáció, még ha ironikusan is (BUS című kép vagy épp a ONE című).
A pozitív szó mindenre nyitó jelentése az összes képet meghatározza. Például a Taxisofőrök – Bécs című képen, ahol férfiak kártyáznak (démoni) miközben az autóban ott lóg a rózsafűzér keresztje.
Vannak olyan képek, melyek emberi élethelyzeteket ábrázolnak, sok ilyen ironikusan (pl. a Jelenet egy házasságból című kép), máshol romantikusan a szó eredeti értelmében (római, klasszikus, ábrándos értelmében. Ilyen a Szerelem Pulában című kép. Ilyenkor a képben lévő történet válik erőteljesebbé. Itt a lírai elbeszélő helyét veszi át a kép rögzítője. Az elbeszélés-folyam a nézőben tovább folytatódik. És olyan, mintha egy Örkény egypercesbe kerültünk volna bele: tömör, kifejező, ironikus és mindent elmond az általa bemutatott világról. Sűrített képi mondanivaló.
Amikor nem szerepel emberi figura a képen akkor az elbeszélés-verssé válik, egy sűrűbb metaforájává a létnek. (Ablak és madárárnyék című kép), vagy a vércseppes kötszerekből összeállt Xmas (Rh Positive) című képnél, ahol Pilinszky Négysorosa jut az ember eszébe („ Alvó szegek a jéghideg homokban./Plakátmagányban ázó éjjelek./Égve hagytad a folyóson a villanyt./ Ma ontják véremet.” )
A videóműveknél a felületek pedig hol szimfóniává, hol pedig esetenként wagneri operává válnak. A felületek ritmusa zenévé lesz.
„A szem lát, a lélek felfog.” Így írják le általában a mozi történetét. De ez igaz a fotográfiára is. Látunk egy képet (ami pozitív, tehát a látványnak megfelelő) és azt átszűrjük, átengedjük egy fényérzékeny anyagon (lélek), így összeáll a fény-kép, a világról, a mi fényérzékeny lemezeink által felfogott kép, a mi világképünk. Gáti Györgynél van, hogy a lírai, van, hogy elbeszélő és van, hogy zenei lényegük a fontos, de létünk és benne a világ tükröződésének pillanatai mégis újra és újra rögzítésre kerülnek....

A kiállítást ezennel megnyitom!

----------------------------------------

P. Szabó Dénes / NÉPSZAVA /
Szürke égbolton a szivárványt

TÁRLAT Az életet – legyen bármilyen borús – lehet pozitívan is szemlélni. Ezt sugallja Gáti György fotográfus legújabb kiállítása.

Idén annyi tragédia ér minket, hogy a háború, a pandémia, a válság és az emelkedő árak még a művészetekre is kihatnak. Sok is a depresszív alkotás, így a kiállítások gyakran nem okoznak fellélegzést – mondta lapunknak Gáti György fotográfus, akinek legújabb, Positive című kiállítása egy derűsebb szemléletet próbál felmutatni.
A Faur Zsófi Galériában látható fotók tehát ezt az attitűdöt erősítik, a fő teremben függő képek például a természeti vagy az épített környezet szépségére hívják fel a figyelmet. Akár a tárlat kulcsműve is lehetne az a Hódmezővásárhely határában készült fotó, melyen egy vasúti átjáró táblát látunk, mögötte a szürke, borús eget, melyen már megjelenik egy szivárvány, míg az útjel tövében virágok nyílnak. Meglátni a szépet, és a közelgő jót – mintha ezt sugallná nekünk a művész, aki a szicíliai Trapani városában készült képén szintén hasonlóan fogalmaz. Ezen egy hölgy teregeti piros színű ruháját, miközben a felhőtlen, kék égbolt szótlanul, de erőteljesen „beszél” a szabadság érzetéről. Ugyancsak a szabadságról tudósít A glóbusz című kép, melyen a kicsattanó színű, zöld mezőn tehenek legelnek, vagy a Szerelem Pulában című fotó, melyen a horvát város amfiteátruma előtt egy szerelmespár éli meg intim pillanatát.
Egy másik teremben a hétköznapok világa elevenedik meg: a képeken nagyvárosok terei, utcái jelennek meg, de korántsem idegenül, hisz a bennük feltűnő emberek élettel töltik meg azokat. Egy salzburgi tetőn álló japán házaspár, egy taxiban kártyázó két férfi és a párizsi utcán egy fehér kerékpár mellett elhaladó alakok a városok bohém, játékos, filmbe vagy regénybe illő oldalát mutatják meg. Akárcsak az az óceánjáró hajón készült fotó, melyen jacuzziban pihentetik magukat a vendégek, miközben egy autótelepre vetik pillantásukat.
A galéria emeletén a képekről már „eltűnnek” az emberek, a látvány pusztán az épített környezetre esik. A Kronstadt városában készült fotón is csak a Balti Flotta dokkjának málló falát látjuk, melyen egy fekete macska halad végig, míg egy másikon a busz sáv piktogramját, mely a mindennapos használat miatt már részben megolvadt. Ezeken a képeken nem vagy szinte alig történik valami, a rajtuk szereplő felületek, anyagok mégis esztétikai élményt nyújtanak számunkra.
A tárlat utolsó szekciója már a realitástól is elbúcsúzik: az alagsorban látható videók a valós környezetben rögzített felvételeket alakítják át szürreális látvánnyá. Így bár a Piedesztál című munkán egy csúszásgátló fémlap barázdáit látjuk egymásra vetítve, azok élénk színű gomolygásként hatnak, míg a pulai kikötő daruiról készült Világító óriások című videó egy álomszerű vízióként. A színek és formák játéka a befogadót a szabad asszociációk világába vonja, melyben csakis rajta áll, hogyan értelmezi a látottakat, és hogy meglátja-e a formákban a szépet.

----------------------------------------

........................